Részlet a VAD című könyvből.

– Te, az ott nem a hogyishívják? A régi emberpasid? – kérdezte Aphrodité.
– Heath – suttogtam alig hallhatóan.

A terem túloldalán állt, nem hallhatta meg, mégis abban a pillanatban, ahogy kimondtam a nevét, felkapta a fejét, körülnézett, és azonnal megtalált a tekintetével. Láttam, hogy az ajkára fagy a mosoly. A teste megrázkódott – szó szerint –, mintha már a puszta látványom is fájdalmat okozott volna neki. A mellette álló lány elengedte a karját. Követte Heath tekintetét, és amikor meglátott, elkerekedett a szeme. Heath gyorsan visszafordult felé, majd leolvastam a szájáról, hogy azt mondja neki:

– Beszélnem kell vele.

A lány ünnepélyesen bólintott, fogta a tálcát, és leült a tőlünk legtávolabbi asztalhoz. Heath lassan odasétált hozzánk.
– Szia, Zoey – a hangja olyan kényszeredett volt, mint egy idegené.
– Szia – feleltem. Az ajkaim elzsibbadtak, az arcomat pedig egyszerre éreztem jéghidegnek és tűzforrónak.
– Jól vagy? Nincs semmi bajod? – kérdezte komolyan, és sokkal idősebbnek tűnt tizennyolcnál.
– Jól vagyok – nyögtem ki nagy nehezen.

Úgy fújta a ki a levegőt, mintha napok óta visszatartotta volna a lélegzetét, azután elfordította a fejét. Képtelen volt rám nézni. Néhány másodperc múlva összeszedte magát, és felém fordult.

– Valami történt az egyik éjjel… – kezdte, de aztán elhallgatott, és jelentőségteljes pillantást vetett Aphroditére.
– Óh, izé, Heath, ő egy, hm, egy barátnőm a, izé, az Éjszaka Házából, Aphrodité – dadogtam, a hangom alig akart engedelmeskedni az akaratomnak.
Heath kérdőn nézett rám.
Amikor nem mondtam erre semmit, Aphrodité felsóhajtott, és a szokásos gunyoros, unott hangján így szólt:
– Zoey ezzel azt akarta mondani, hogy nyugodtan beszélhetsz előttem a megbélyegzésről meg efféle dolgokról. – Elhallgatott, és felvonta a szemöldökét. Amikor még mindig néma csendben ültem, megpróbált segíteni: – Beszélhet előttem, ugye jól mondom? Igaz, Zoey? – Képtelen voltam megszólalni, mire vállat vont, és folytatta: – Persze ha négyszemközt akartok beszélgetni, felőlem nincs akadálya. Majd megvárlak a kocsiban, és...
– Ne! Maradj itt! Heath, nyugodtan beszélhetsz Aphrodité előtt. – Végre sikerült átszakítanom a gátat a torkomban.
Heath bólintott, és elkapta a tekintetét, de még így is láttam megcsillanni a csalódottságot meleg, barna szemében.

Természetesen tudtam, hogy kettesben akar velem maradni.